| |
(Budapest, 1908 március 25. - 1981 február 24.)
1924-től Budapesten a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában folytatott szakmai
tanulmányokat, a művészképzőt elvégezve 1930-ban képesítőzött a kerámia szakon.
Orbán Antal és Simay Imre szobrászművészek és Udvary Géza festőművész tanítványa
volt. 1931 és 1933 között festőművészként is kiállított. 1933-tól 1936-ig az
Iparművészeti Iskolán Orbán Antal mellett oktatott. 1938-tól 1944-ig az Ipari
Tanfolyamok Országos Vezetősége megbízásából fazekasok részére díszítő és
technikai tanfolyamokat vezetett. Magyarszombatfán a Vas megyei fazekas
hagyományokból helyi stílust alakított ki.
Használati tárgyait egyszerű formaalkotás, erőteljes színhatás jellemzi,
domborművei, figurái kezdetben magyaros, később groteszk hangvételűek.
Kísérletező művész volt, egyéni mázakat technikai fogásokat alkalmazott. Több
munkája megsemmisült, vagy lappang. Kisebb méretű alkotásait, dísztárgyait,
kisplasztikáit, használati tárgyait az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok
üzleteiben forgalmazta. Jelentős volt egyházművészeti munkássága.
Az ötvenes években a Szentendrei Kerámia Szövetkezet művészeti tanácsadója volt.
A Magyar Iparművészeti Társulat (1931), a MKISZ (1971) és a Művészeti Alap
(1953) tagja volt haláláig.
-
Eschenbach Jenő kerámia jelzése |
